Kedves Idegen! 1.rész

 Sziasztok!

Itt az első rész a Kedves Idegen című Fanfictionból! Bármilyen észrevételetek van

 nyugodtan írjatok! Jó olvasást!

Puszancs,

Vita Mara

Calidora García szemszöge

Szeretem az esőt bámulni az ablakból, mivel mikor esik én is rosszkedvű vagyok. Még csak reggel hét óra harminc van, de már esik. Anglia híres szeszélyes időjárásáról, de az, hogy ilyen szépen essen napok óta nem nagyon volt. Most már ilyet is megélt Anglia. De térjünk vissza ahhoz, hogy miért is ülök itt nap, mint nap ugyanabban a kávézóban és ugyanabban az időpontban. Mert, itt kapok ihletett. Reggel mindig felkelek hatkor és hétkor már itt vagyok az első vendégekkel együtt. Már két éve mondhatom magamról azt, hogy törzsvendég vagyok. Peter a pultos srác ismer, mióta idejárok és még a rendelésemet is kihozza szokásos helyemhez. Ma reggel is hatkor keltem fel és hétkor már jöttem is ide. Peter kihozta a csokis lattemat és a muffinomat és visszament a pultba. Magam elé vettem a rajzlapokat és az esőt bámulva elkezdtem gondolkodni. Mikor már vagy tíz perce néztem kifelé jött az ihlet. Lerajzolok valakit a kávézóból, imádok rajzolni, de nem művész leszek. Én sport fotós leszek. Imádok fotózni és a sportokat is szeretem. De nem találtam olyan személyt, akit le tudtam volna rajzolni, így a kedvenc focistámat kezdtem el fejből lerajzolni. Már vagy húsz perce rajzoltam mikor az ablak amellett ültem megzördült. Ijedtemben kicsit megugrottam és egy kacifántos vonalat húztam a lapon. Kinéztem, hogy megtudjam, hogy még is melyik bunkó volt az, aki így megzavart. Mikor kinéztem három focista nézet velem farkas szemet. Mind a hármat felismertem, az Arsenal játékosai voltak. Calum Chambers, Jack Wilshere és Alex Chamberlain. Mosolyra húzták a szájukat és elindultak a bejárat felé. Belépve egyenesen felém közeledtek. Végig engem bámultak és én is viszonoztam a pillantásukat, mely átható és mindent tudni akaró volt. Mikor közelebb értek Calum volt az, aki megszólalt.

-         - Szia. Leülhetünk?

Meglepődésemben csak bólintani tudtam. Néztem, ahogy helyet foglalnak velem szemben és az arcomat kezdik el fürkészni. Még mindig meglepődött arcot vágtam, de gyorsan rendeztem vonásaimat.

-         -  Ööö, sziasztok. Mi szél hozott erre titeket?

-         - Megláttunk amint elmélyedve rajzolsz és kíváncsiak voltunk, hogy meghallod-e a kopogásunkat. – felelte Jack.

-         - Értem. Hát meghallottam és nézzétek mit csináltam ijedtemben.

A rajzlapot felvéve megmutattam nekik mit is csináltam a viccük eredményeként. A fiúk csodálkozva nézték a rajzlapot, amin Iker Casillas volt. Imádtam őt és ismertem is, ahogy még Fernando Torrest és Sergio Ramost is. Nagyon bírtam a burájukat. Viccesek és kedvesek voltak velem. Anyukám miatt ismerem őket mivel ő spanyol és a nagybácsikája Murinho. Így könnyű volt őket megismerni. A gyökereim pedig félig spanyol és félig angol. De vissza a jelenbe és a saját kis Angliai világomba. A fiúk csodálkozva tekintettek a rajzlapra. Álluk valahol a padlón volt, ahonnan 15 perc elteltével kaparták fel.

- Nem gondoltam volna, hogy így rajzolsz! Nem semmi. De hogy is hívnak?-kérdezte Jack gondolkodó arccal.

- Calidora García.

- Gyönyörű név egg gyönyörű lánynak.- felelte Alex.

- Köszönöm. Nem kell bemutatkoznotok, mert tudom kik vagytok.

- Minket mindenki ismer.- felelte Jack nagyképűt játszva.

- Híresek vagytok és hősök a gyerekek szemében. Minden meccset néznek, mert nem hagyhatják ki a kedvencük egy-egy gólját, esését, piros vagy esetleg sárga lapját. Semmit. Nagy rajongótok számos gyerek, felnőtt és öreg egyaránt. És most én aki félig spanyol félig angol megtapasztalhatja, hogy milyen egy hős sztár focistával beszélgetni. És többel méghozzá. Feldobtátok a napomat, de lassan mennem kell a suliba. Remélem nem veszítek ezt úgy, hogy nem bírnálak titeket, mert de csak a suli fontos számomra.

- Semmi gond nincs belőle. Reméljük találkozunk még.- mondta mosolyogva Calum.

- Én is. De most siettek, mert nem akarok elkésni.

- Lehet egy kérdésem?- kérdezte félve Calum.

- Persze, csak gyorsan mond.

- Holnap is itt leszel?

- Igen. Minden reggel itt kezdem a napomat. De most megyek. Sziasztok.

- Szia.- felelték kórusban.

Sietős léptekkel mentem a pulthoz ahová a már elő készített pénzt raktam, amit a rendelésem kifizetésére szántam. Miután ez is meg volt kiléptem az utcára és elfordultam jobb kéz felé. Még nem értem ki az utca végére amikor valaki utánam szólt. Megfordultam és az szólítómat kerestem, aki nem más volt, mint Calum. Kezében egy papír volt, ami nem más volt mint a rajzom Ikerről. Mikor már csak pár lépésre volt tőlem sétára bírta lábait az eddigi futás után. 

- Végre, hogy útól értelek. Ezt ott hagytad.- lobogtatta meg a rajzlapot. 

- Nem kellett volna utánam hozni. De ezért cserébe neked adom. Add ide egy pillanatra.

Lazán felém nyújtotta a lapot én pedig elvettem. A táskámból kihalásztam egy ceruzát és ráírtam a nevem, mint alkotó. Mikor végeztem visszaadtam és a ceruzát elraktam. Láttam, hogy felcsillan Calum arca és boldog voltam én is. 

- Köszönöm.

- Nincs mit. De megyek, mert már késésben vagyok. Szia.- intettem felé.

Most futó lépésben mentem a suli felé ahol, így sem úsztam meg a prédikációt.